Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
n plomba tértünk be. A templomban Aeseulapnak oltára volt, és két fülkében még két más isten szobra volt felállítva. Épen jókor kerestük fel e templomot; mert alkalmam volt nehány imádkozó római nővel és férfiúval találkozhatni. Általában tapasztaltuk, hogy a rómaiak igen istenfélők voltak, s itt a templomban még inkább meggyőződtünk erről. Az egyik fülke előtt egy koros római polgár állott, ki fejét és karjait az ég felé emelé, tenyere felfelé volt irányítva és hangosan monda el az istenhez küldött óhaját; de tőle messzébb állván, nem értettük meg szavait. Ugyanezen imádkozó polgár közelében még két más egyén állott, kik kivételesen, karjaikat nem emelték fel, csupán fejőket forditák egy kissé az égfelé és halkan is imádkoztak. Az Aesculap oltára előtt egy kisebb női csoport állott; ezen csoportban levő nők jobb kezüket felemelték úgy, hogy a tenyér az arcz felé volt fordítva, azután szájukhoz vitték kezüket és kissé görbített ujjok hegyeit megcsókolták ; egyesek azonban csak a mutató ujjokat csókolták meg és azután a kézzel csókot dobáltak üdvözlésük jeleül az oltáron levő istenszobra felé(dextram őri movebant, ad os referebant.) A csókvetés után egész testtel jobbra körben megfor- dúltak, s később térdre borúltak. Rövid idő múlva bejött még néhány férfiú, kik már a templom bejárata mellett, a hogy beléptek azon- ual letérdepeltek. Időközben egyesek elhagyták a templomot, miután az oltár, illetőleg a szent szobrok előtt mélyen meghajtották magukat. Egyik-másik imáját rebesgetve, időközben átkarolta a szobor térdeit. A másik fülkében levő isten szobrát uehányan meg is csókolták. Ez a csókolás a görögöktől átvett szokás volt.
