Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

65

Innen betértünk a langymeleg szobába (tepidariüm, cella tepidaria). Azok, a kik meleg fürdőt kívántak használni, ebben a szobában készültek elő s itt vetkeztek le. E szoba talaja alboltozaton feküdt, s igy al- és falfütéssel melegült, melyet akként lehetett alkalmazni, hogy valamivel gyengébben füttetvén, mint a caldarium, az ezt használó fürdőzők testüket a jóval nagyobb hőmérsékü cella caldaria használatára fokozatosan előkészíthették. A tepidariüm mérsékelt száraz léggel telt szoba volt, s a fürdőzők közül azok, kik testüket nem a destrictariumban kenették, vagy dör- göltették be az unctorokkal, a melegfürdő használata előtt és után itt kenették be testüket olajokkal. És ismét ugyanebben a szobában hütötték ki csendesen magokat a forró hőmérsékü caldarium izzasztása után.

Ezen szobában egy hordozható bronzkemencze is volt, melynek, széntíizét a fürdőzők tetszés szerint igénybe vehették. (Korunkban az ilyen „közösügy“ aligha nem vérnélküli párbajjal végződnék).

A tepidariüm falfestményei igen szépek voltak és a boltozatát igen csinos stuccomüvek díszítették. A falak alapmezeje bíborvörösre (pompeji vörös) volt festve, és pillérek által elkülönített fülkék szolgáltak a ruhák elhelyezésére. A világosságot e helyiségben is egy nagy ablak terjesztette.

Ezen szoba mellett volt a melegfürdő (caldarium,) mely három részre oszlott u. m. a tulajdonképeni izzasztó helyre (cella caldaria), melyben a falak mellé alkalmazott fapadokon ülő személyek magokat ízzasztották. Ennek egyik végén állott a hidegvízzel telt kád (la- brum) azok számára, a kik az izzadás után hideg vízzel kívánták testüket lemosni. A cella caldariának az a vége, melyben a labrum állott, nagyobb fülke volt, mely félköríí kiugrást képezett. Harmadik üdítő esz«

6