Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
66 köz volt a fürdokád. (alveus, solium, calida pisciua), mely a liévfiirdövel élni kívánó fürdővendégeknek állott rendelkezésükre. E kádba a hypocausis elbrészéu levő osztályból a felmelegült víz csöveken folyt be. A caldariumot erős al- és falfíités melegítette, a lég- mérsék tehát ebben az osztályban jóval nagyobb volt, mint a tepidariumban, s folytonos heves tüzelés tartotta egyenlő fokon. Ezen szobába vezető ajtók félfái úgy vannak kissé ferdén elhelyezve hogy az azokon függő ajtószárnyak saját sítiyuk által záródnak, mi által az ajtónak könnyelmű nyitvahagyása elő nem fordulhatott. A fürdőszobák meglátogatása, sőt élvezetes használása után megnéztük az úgynevezett üstszobát (va- saria), hol a fürdéshez való vizet melegítették. Itt volt elhelyezve a hatalmas kemencze vagyis a fűtési szerkezet. Ezen fütőszerkezetre három érezüstöt használtak, egyik a meleg-, másik a langyraeleg- és végre a harmadik hideg víz felvételére szolgált, melyek úgy vaunak elhelyezve, hogy a langymeleg üstből a meleg üstbe épen annyi viz foly be, mint a meunyi a meleg vízből kifoly a fürdőkádba; ezen módon a hideg viz üstjéből a langymeleg üstbe is jut. viz. A fürdőkádak (alveoli) alboltozatait (testudmes) ugyanazon főszerkezet melegíti. Kifáradva ugyan, de mégis örömmel néztük meg a szobapadlózatok alatt elvonuló fűtési szerkezetet is, ez a hypocaustum, mely korunkban a nagyvárosok egyes palotáiban sőt nagyobb bérházakban és sziu- házakbaD is alkalmazott földalatti fűtésnek teljesen megfelel, Ezen alfíitési szerkezet volt a fürdőépületnek azon osztálya, a mely első sorban a tepidariumot és calda-
