Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
47 sitésére szolgáltak, úgymint edényekre, ruhadarabokra, ruházathoz tartozó tárgyakra stb. Ezen modorban egész edényeket is metszettek köböl. A mint már említettem, a metszés előtt a kőnek csiszolás vagy köszörülés által főleg a szükséges alakot kellett kapnia és továbbá egy sima lapot a vésés szamara. A mélyitési metszésnél az alak többnyire téglány alakú (oblong) vagy tojásdad (oval) s vagy síklapú vagy paizsalakúlag kissé domború (konvex) volt. Ez az előkészítés, mint már emlitém, a politornak volt a dolga. Az igy előkészített, s a metszésre még kissé érdesnek hagyott lappal kifelé a ragasz-tartóba (Kittstock) erősítetett, mely alkalommal a ragasz a követ a többi részben egészen betakarta, csak a metszésre szánt rész maradott takaratlanúl; azután az eszterga kerekében megerősített szerszámhoz tartatott és a kőnek folytonos, de roppant óvatossággal eszközölt forgatása alatt és a szerszámoknak a szükségszerinti felcserélése mellett a mélyitési kép bemetszetett. Eleinte a körvonalok vé- settek be, melyek a lapra rajzolva voltak, azután következtek a mélyebb helyek s igy tovább az egyes, finomabb részletek kidolgozása. A bevégzett metszés után az egész lapot újból csiszolták, síkároliák. S ez igen lényeges munka volt, mert ez által a metszésnek legmélyebb és legapróbb részletében is a legfinomabb síkárolást kapta, a mit az ujabbi kor metszvériyein már nem miudig észlelhetünk oly nagymértékben. A dombormetszésuél (Cameo) az eljárás általában Ugyanaz volt, csak a nagyobb köveknél, nevezetesen a díszdorabonnetszvényekrevagy az edényekre feldolgozott Ouyxkőnél még különösen e czélokra készített szerszámokat használtak. Ezeknél a kőanyagnak, különösen az Onyxnek
