Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

szinezettségét, és a sziliek rétegeukéuti elhelyezését vették tekintetbe, hogy minél nagyobb festői hatást érhessenek el, midőn t. i. a kö felső, például fehér rétege magát a képet adja, a sötétebb alsó réteg annak hátterét képezi, melyről a kép nagyon szépen s meglepő hatással kidomborodik. Es gyakran három- négy szinréteges követ is használtak, mely által a szinfejlődés és ezáltal a kő szépsége is fokozódott. A kőnek nem mindig alkalmas természeti minőségén még azáltal is segítettek, hogy az egyes rétegeknek színét mézben való kifőzés által megváltoztatták, illetőleg szépítették. Ez az eljárás a mai korban is divatos az Onyx, Aehatok és más kővek feldolgozásánál.

Ezen metszvények gyakorlati hasznát illetőleg már említettem, hogy gyűrűk vagy pecsétnyomók gyanánt szerepeltek. Az apulumiak azonbau nemcsak okmányok hitelesítésére, levelek zárására, hanem még ajtók és szekrények lepecsételésére is használták, hogy azoknak tartalmát a kiváncsi szemek elől elzárják. A dombormetszvényeket főképen nyakékekre, nem; s fémhői készült kőedényekre, kandeláberekre, ágyakra, hangszerekre, lószerszámra ; továbbá fegyverekre, szijaza- tokra, ruhákra, czipőkre stb. alkalmazták. Színes Onyx- ből készültek lapos findzsák, olajtartó üvegcsék stb. Természetes, hogy ily igazi metszvényekkel csak is gazdagok dicsekedhettek, mivel a művésziesen készített szép munkát akkor még jobban meg kellett fizetni, mint most.

Achat, Jaspis és más ásványok úgy dolgoztattak fel, mint a gyöngyök és azokat felfűzve nyakláncz gyanánt viselték.

Sok esetben a metsző még a saját vagy a magrendelőnek nevét is bevéste a metszvénybe. (Ez a mos- tanságban divatos „védjegy“- vagy czégnévre emlékeztet).