Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
15 A kíváncsiságtól felizgatva csakhamar beléptünk a virág-koszorúkkal ékesített, liliomok és rózsalevelekkel behintett társalgó terembe (oecus), hol a háziak, a vőlegény, annak édes anyja és több tag a Publius Aelius családból már jelen voltak; ott volt az alsóbbrendű papság osztályából is egy jósló-pap (haruspex) ; későbben ezen papokat a valamivel magasabb rangú augurokkal egy osztályba sorozták (auspioes, augures) s kik aztán a jóslatot főképen csak az égen mutatkozó jelek alapján hirdették ki. Ezen augurnak hivatása volt a menyekző reggelén bizonyos jelenségekből hagyományos szokáson és szent könyveken alapuló tudomány segítségével az istenek akaratát megfejteni. Az auspiciumok tétele után Juno prouubának ma- laczot áldoztak, melynek epéjét kivették, jeléül annak, hogy a házasélet minden keserűségtől ment legyen, A leölt malacznak egész testét elégették a házi oltáron, mely az átriumra nyíló egyik ajtó nélküli cellában (ala)emelve volt Az ilyen áldozatot, melynél az egész állat elégettetett, holocaustum-nak nevezték. Miután az augur minden észlelt körülményt elég szerencsésnek nyilvánított, a menyekző megtartását elhatározták a szülők. A menyasszonyt szobájába vezették, hol megfürödött s a 3 noszoló leány (paranymhae) és nehány rabszolganő felöltöztették, feladták reá a finom gyapjú szövetből készített tunicát (recta, regilla, vestis nuptialis), derekára pedig drága kelméből gyönyörű aranyhimzéssel ővet erősítettek. A mig ez történt, megérkeztek az előirt tanuk és a többi nászvendégek (couvivae nuptiales), a násznagy (paranymphus) és a házasulandókat összeadó nő (pro- nuba) is, kinek mindig- férjes uőnek kellett lennie. Miután a hivatalosak és a vendégek mind jelen
