Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
14 Ezen elbeszélés után elhagytuk mi is a kertet, s inig a házi úr könyvvezetőjének (calculator, librarius) a holnapi teendőkre nézve nehány rendeletet még kiadott, a háziasszony leányával celláikba vonultak vissza, azután kerestük mi is lakosztályunkat, hogy ott a múlt évben már leirt pompás és kényelmes ágyakhoz hasonló nyugvóhelyeinken kipihenjük az utazás és a nap fáradalmait. Ä menyekző (Nuptiae). Felvirradt a nagy nap, melyen alkalmunk volt egy római menyekzőt látni, Kissé későn ébredtem fel; a mi számításunk szerint már 9 óra felé lehetett, midőn szobámat elhagytam és kis sétára a házi kertbe indultam. Nemsokára kijött a házi úr is üdvözlésemre; a háziasszonyt és leányát pedig nem láttam, bizonyára el voltak foglalva a készülődésekkel, mi ily fontos napon igen természetes, mert habár rabszolgák és rabszolganők egész serege állott e házban is rendelkezésre, mégis úgy látszik, hogy a jó háziasszony uem bízott mindent idegen kézre. Tiz óra tájban jelentette egy szolga, hogy a reggeli (ientaculum) a nyári triclini- umban van feltálalva. A rövid reggeli uem sokféle, de válogatott ételekből és kevés vízzel vegyitett borból állott, melynek elköltése után ismét visszavonultunk szobáinkba, hogy a házi urat teljesen átengedjük családi ügyének rendezésére. Szobáinkban különféle auctorok olvasgatásával töltöttük az időt, mígnem délutáni két órakor, miután ünnepi ruháukat is felvettük volt, a szolga jelentette, hogy a menyekzői szertartást az oecusban pár perez múlva meg fogják kezdeni.
