Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

látható, mert a házi úr kikérte azt, hogy mindenki kedvencz színében jelenjék meg, mi különben ünnepélyek alkalmával nem történhetett volna, mert a ruha színe szigorúan az etiquett törvényei alatt állott s nagy gondatlanság lett volna a rómaiaknál az, ha valaki a társadalmi szabályok mellőzésével a szokásos szint elhanyagolva, vagy épen mellőzve, jelent volna meg előkelő társaságban, vagy urias vendégségen.

Egyébiránt nem csodálkozhatunk a sok tekintetben pedáns rómaiaknak ezen szokásán, mert hiszen hát napjainkban is mit mondanának arról az úri emberről, ki szines ruhában, keztyütlen kézzel jeleuuék meg pl. valamely elitte bálon, menyegzőn stb ?

A kölcsönös bemutatások és ismerkedés után a társaság tagjai, kik reánk, mint idegenekre igazi római udvariassággal várakoztak volt, most már egyes csoportokra oszlottak.

Itt politizált két őszbeborult, komoly római Senator, ott csevegtek és csengő hangon kaczagtak fiatal leányok, kik egy bőrig megnyirt fejű igen vidám tekintélyű fiatal embert fogtak körül, ostromolva őt a leg- ujabbi pletykák előadásának folytatása miatt; egyik csoportban komolyabb hölgyek a piaczi árak emelkedéséről panaszkodtak, (mint azt manapság is teszik itt Gyulafehérvárt), másik csoportban 3—4 úr föl és le- sétálgatva tárgyalta a katona ügyeket stb. Egy szóval úgy viselkedtek, mint a müveit társadalom tagjai a tizenkilenczedik század második felének végén viselkednek.

A menyasszony, a vőlegény s ezek szülői velünk több ideig egy csoportot képeztek, mely alkalommal a jegyes-párt is jobban szemügyre vehettük.

A tizenötéves Julianna Marcella középmagasságu, üde, rózsás arczu, kék szemű szőke leány, ki fiatal-