Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891

n

forma panilag van elhelyezne s rajta nehány párna hevert, előtte kis háromlábú asztal foglalt helyet.

A tulaj dón képeni ivószobában a falon nehány deszkaállvány éktelenkedik, melyeken különféle evő- és ivóedéwy látható, amott egy fogas rúdról nehány hurka hagymanyaláb és zöldség-csomag csüng alá orrcsik- landó illatot (?) terjesztve szanaszét.

Figyelmes körültekintés és látóképességünk nagyobb megrőltetése után ebben a sötét, ablaknélküli helyiségben, melynek csak az utczára nyiló ajtaján át dereng be némi félhomály, szintén fölfedezhetünk nehány asztalt és széket.

Egy kis, nyirkos mellékhelyiségben a koresmáros, egy veszedelmes kinézésű ember, 70 —80 centiméter magas vastagfalu, kétfülü agyagkorsókban (amphora) bort kezel, melyet előbb egy nagy üsthöz hasonló agyagedényben (crater) — a vendégek tudta és valószínűleg beleegyezése nélkül vízzel vegyitett. (Vájjon ilyesmihez értenek a mai korcsmárosok ?)

Az asztalok körül nehány csak tunicába öltözködött, mezitlábú vagy egyszerű sarukkal biró alsóbb rangú vendég hajadon fővel ült és hatalmasan fogyasztotta a jól elkészített (felhígított) bort egy igen különös alakú t. i. hegyes alsó részszel biró agyagpohárból.

A pohárnak ezen alakja is jó speculatióra mutatott, mert a telt poharat nem lehetett az asztalra állítani, hanem vagy kézben kellett tartani, a mi nagyon unalmas lehetett, vagy pedig kiüríteni. Volt azonban ott egy nehány rendes alakú agyagpohár is, sőt egy üvegkanta és nehány zöldes üvegpohár.

Az egyik szobában egy kis, majdnem meztelen fiú szolgált a vendégeknek; a teremben pedig kétpiu-