Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891

Í8

czérléány, kik akkori időben ugyanazon szerepet vittek, mint a mostaniak. A konyhában a mai boszorkányokra emlékeztető korcsmárosné intézkedett nagy kétágú vasból készült villával forgatva a főzőedényben lévő húst.

A szobafalak itt is telítve voltak a firkálás és rajzolás különféle ízlésű nemeivel, mintha csak stylus-gya- korlatokra szánt táblák lettek volna; de maga a korcs- máros is felhasználta a falat napló gyanánt, mert rá jegyezte kiadásait, bevételeit, sőt még átlósainak becses nevét is. Ez mai nap is van divatban. — A korcsmaadósságok tehát nem tartoznak az új dolgok közé. Ezen firkálások azonban mai napságban „graffiti“ név alatt a régészek és történészek előtt roppant nagy becsesei bírnak, s az ily graffiti vei díszített falvakolatdarabok a múzeumok egyik díszét képezik.

Az ágyakkal ellátott szobák falaira fekete krétával a vendégek firkálták fel neveiket, állásukat és származási helyüket.

Ezen kezdetleges vendégkönyvek szintén igen becsesek. A korcsmái és vendéglőügyek iránt tudakozódva arról, értesültünk, hogy Apui um bán és általában a provinciális városokban tutajdonképeni, a mostani értelem szerinti vendéglők a polgárok vagy lovagok számára nem igen léteztek, mert a római polgár inkább otthon vagy barátainál mulatott, mintsem vendéglőbe ment volna, melyeket inkább csak az alsóbb rangú lakosok, a mesteremberek és — a könnyelmű ifjúság látogatott.

De főképen az idegenek elszállásolásával igen rosszul állott a dolog, s a ki csak tehette, igyekezett valamely baráthoz betérni, vagy valamely polgárnál szállást keresni, kihez ajánló levelet hozott annak valamely ismerősétől.

Mint a mostam laczikonyliák, élelmi szereket eb