Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891
ib hordszékeknek (lecticarii publici) álló helyük ép úgy mint nálunk a tiakkereseknek. A hordszékek egyformán vétettek igénybe az öregek, betegek vagy halottak szállítására Korcsmák. Vendéglők. Szállodák. Bormérések. (Cauponae, popinae, tabcrnae, tlunnopolii, hospitium, hospiíacula.) Olvasóim közül egyik-másik talán kérdezhetné, hogy miért szálltak le a megérkezettek a város kapuján kivül, s nem hajtattak be a városban levő lakásukig ? továbbá, hogy miért ültek át bordszékbe? Ezt azért tették, mert nem csak a fővárosban, hanem általában a provinciális városokban és igy A p u- 1 u m b an is nem igen jártak kocsikkal az utczákon, főként nappal nem, ezt kényszer esetében leginkább csak éjjel tették. Csak nehány szélesebb, az általános közlekedésnek átengedett utczát jártak be kocsikkal vagy szekerekkel. Igen természetes tehát, hogy előkelő utazóink is leszállottak a kocsijokról a kapu előtt, és mint úri emberekhez illő volt, hordszéken vitették magukat haza; mert a gyaloglás az akkori társadalmi szokások folytán, derogált volna az egész családnak, de főképen az elkényesedett római hölgynek. Ezenkívül a városban nem volt sok istálló, azok inkább a város körül fekvő villák és gazdasági majorokban voltak. No de addig is, mig az imént megérkezett négy tagú család a saját otthonában kipiheni az út fáradalmait, nézzük meg, hogy mi érdekelhet még minket itt, a város kapuján kivül ?
