Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890
47 váth VII. 214 ) E közben a bajor Károly megvette Linezet, hódolatra kényszeritette Felsó'-Ausztriát, és hadai már nehány mértfölduyire portyáztak Becstől, melyet támadása ezéljául látszott kitűzni. Ily viszonyok között fordult Mária Therezia hű magyarjaihoz és midőn ezeknek az 1741. év szept. hó 11-én a pozsonyi várban előadta a veszélyeket, melyek trónját megsemmisítéssel fenyegetik, a magyarok kebléből a sajnálkozással párosult lelkesedése szavakban tört ki: „Életünket és vérünket felséges asszonyunkért; koronánkért és hazánkért!“ (Horváth VII. 239—41.) A szavakat tett követte. Elkezdődött a sereg gyűjtés s rövid idő alatt mintegy 80 ezer ember állott fegyverben, kik a mint megjelentek a csatatéren a háború folytatásának mindjártmás irányt adtak (Horváth VI 1.243) A bajor király, ki Linez alól az egyesült franezia hadakkal, mint már az imént említettem, Bécs felé szándékozott nyomulni, hírét vévén a magyarok készületeinek felhagyott előbbi szándékával és Prágát szállotta meg, bevette s magát cseh királylyá koronáztatta. De szerencséje csak addig tartott, inig a magyarok a harcz mezején meg nem jelentek Ezek ugyanis az 1742-ik év elején a bajor-franczia hadakat Felső-Austriából kiszorították, Károlynak székvárosát Münchent elfoglalták, s VII. Károly császár1) számüzötté lett saját országából. (Horváth VII 254' 5.) Nemsokára az angol II. Frigyest békiilékenységre bírta s igy a béke 1742. jul. 20-án Berlinben megköttetett, mely szerint Slézia nagy része 11, Frigyesnek lett átengedve. (Horv. VII. 256.) Most a többi ellensége ellen fordulhatott Mária Therézia. Károly herczeg és Festetics Csehországban 1) Meg lett választva 1742 január 24-én.
