Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

48

szorongatták a franczia - bajor hadat, úgy, liogy ezek Prágába zárkóztak, innen pedig Égerbe menekültek. (Horw VII. 258.)

Khevenhiiller és Nádasdy 1746. junius havában VII. Károly császárt másodszor kényszerítik futni Münchenből és egész Bajorországot elfoglalják. Innen 1744- ben a Rajnához nyomultak újabb babérokat gyűjteni győzelmi koszorujokba. Nádasdy a Rajnán a tranczia had őrködése daczára is hidat vert, átvonult ezen, és a bevehetetlennek hitt Lauterburgot eleségtárával együtt elfoglalta. Mária Therézia e győzelmek hallattára any- nyira meg volt hatva, hogy az ország agg nádorához intézett levelében ezt atyjának nevezte, érzékeny szavakban fejezte ki háláját a vitéz nemzet iránt, mit a megyékkel is közültetni kért. (Horváth VII 2G7.)

De az álnok II. Frigyes megijedve az osztrák- magyar had habáraitól, megszegte a békét és 1744-ben egy nagy sereggel Csehországban termett; Prágát s vele a tartomány nagy részét elfoglalta. Ezen hir remegésbe ejtette magát Bécset is. Azonban Mária Therézia nem veszté el reményét, újra a magyarokhoz fordult, s ezeknél fogékony szívre talált a királyné szózata s rövid idő múlva mintegy 40 ezer magyar állott a morva határokon. Ezek a Rajnától visszatért Károly herczeggel és Nádasdyval egyesülvén II. Fridiiket nagy veszteséggel szorították ki Csehországból.

Ily előzmények után az angol közbenjárására Frigyessel másodszor lett megkötve a béke (1745-ben) melyet, miután Nádasdy és Forgách 1746-ban a spanyolokon több győzelmet vön (Horváth VII 276—7 ) az általános aacheni béke követett 1748 okt. 18-án.

E szerint Mária Therézia a pármai és piacensai herczegségeket a spanyol Fiilöpnek engedte, Lombardi