Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

8

osztva. így: 1. a Duna és Tisza között szláv népek fölött Szálán;

2. a Szamos és Maros között szláv s oláh népek fölött Maróth ;

3. a későbbi temesi ispánságban külömböző nyelvű népek fölött Glád ;

4. Erdély nagy részében Gyeié;

5. éjszak nyugoti Magyarországban és ezentúl Szva- topluk uralkodott szintén szlávok fölött;

6. Végre Pannóniában Dunántúl szlávok és németek laktak.

Először Szalánra került a sor, ennek fejedelemségében lévén a vereczkei szoros, melyen őseink bejöttek és Munkács, hol a hosszú ut fáradalmait kipihenték. A pihenés után Árpád vitézeivel Ungvár alá szállott, ezt elfoglalta, Szalánnak, Laborcz nevű vezéréi felakasztotta. Innen különböző irányba küldte szét csapatait, melyek kelet felé Ugocsáig, dél felé Bodrogköz alsó határáig hatoltak. A történtek hírére megijedvén Szálán fenyegetéssel akarta Árpádot a további hú- ditástól visszariasztani. De hiába volt minden; végre is

r

eleget tett Árpád óhajának: ki a Sajóig terjedő földrész átengedését, továbbá a Dunából vizet, Alpár mezejéből füvet kért. (Névtelen 14—16 fejezet.*)

Ugyanezen időben néhány magyar vezér megtámadta a bihari Maróth országát; a mai Szabolcs vidé*) Kevés kútfővel volt annyi baja Íróinknak, mint Anonymussal. Majd a korra nézve tértek el, melyben élt, majd még hitelességét vonták kétségbe. Mai történészeink nagy része tekintetbe se veszi. Én azonban, bár megengedem, hogy hagyomány és népdalok s több efélék után irt — mivel mindezekben mindig van valami történeti mag és igazság, mégis felhasználtam jelen értekezésem kidolgozásában.