Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

40

den jelesebb liaditett nélkül hazatérésre kényszerité.1) Gézát 1077-ben a nemzet szabad választása utján László követte.1 2)

Ezzel Salamonnak, ki ugyan még ezután is nyugtalankodott, minden reménye eltűnhetett a koronára nézve, mert inig Lászlóban a legerélyesebb ellenfélre talált, addig protectora IV. Henrik is teljesen meg volt alázva VII. Gergely által.3 4) Ezután majdnem egy százig nyugodtan maradtak a német császárok, mig nem Barbarossa Frigyes (1152—90.) uralkodása elején ismét felújította a nagyratörö politikát s Magyarország meghódítására vonatkozó czélját a birodalmi gyűlésen közölte is. De a rendek megemlékezve az I. Endre alatt és idejében vallott kudarczokra, vagy pedig mivel Ilire érkezett hozzájuk, II. Géza magyar király készülődéseinek, nem éreztek kedvet a háborúra. Frigyesnek tehát alkalmasabb időre kellett halasztani tervét, melyről később egészen lemondott.*) Az Árpádházbeli királyok alatt utolsó nevezetesebb kísérlet a magyar trón

1) Hogy a császár ekkor meghódította volna Magyarországot, mint a német krónikák ezt elhitetni szeretnék, nem áll. Mert Turóczy II. 54, lap 127. épen ennek ellenkezőjét állítja, midőu mondja: „Caesar autem, destructis navi'ous in Theutoniam reversus est“. Már pedig egy hóditó nem szokott igy visszavonulni. Egyébként is ha ö országunkat meghódította volna, a trónon bizonyára Salamont hagyja.

2> Turóczy 11.56. lap 129. ,,Audita verő morte regis magni, conve- nit universa multitudo nobilium Hungarorum ad fratrem ejus Ladislaum. Et eum communi consensu, parili voto, consona voluntate, ad suscipien- dum regni gubernacula, concorditer elegerunt.“ Ez szintén azt mutatja, hogy a nemzet Salamontól, mint a császár pártfogoltjától, idegenkedett.

3) Gergely viszályát a Simonia és investitura miatt IV. Henrikkel — lásd Kantu C., Véber Világtörténeteikben.

4) Freisingeni Otto Pertznél XX. lib. 2. lap 393: „Itaque etiam princeps. .. virtutem animi, quam intus gerebat, extra feni disponeret, Ungaris bellum indieere ipsosque ad monarchiáé apicem reducere vole- bat. Séd eum assensum super hoc princípium quibusdam de causis la- tentibus habere non posset, ad effcctum tune producere ea quae mente volebat non valens ad opportuniora tempóra distulit.“

\