Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

elfoglalására a hatalmas1) Habsburgok által lett téve, kik noha magyar fegyvereknek köszönhették házuk hatalmának megalapítását és a császári trónt, III. Endre (1200—1301) uralkodásának elején a magyar korona után nyújtották ki kezüket. Amint Habsburgi Rudolf hírét vette IV. László megöletésének. két oklevelet adott ki, melyeknek elsejében írja: IV Béla II. Fridinknek hűbérid ígérte Magyarországot, s igy most ezen ország öt. mint német császárt illeti, a másik levélben pedig Albertnek, az ö fiának adja Magyarországot.

Albert sereggel jött az országba s Pozsony és Nagy-Szombatot vidékeikkel együtt elfoglalta. Azonban Ili. Endre se maradt adós, mert az 1290-ik év augustus havában gyorsan Ausztriában termett és ezt minden irányban elpusztítván Bécset szállotta meg. A szorongatott Albert, minthogy segedelmet az idegen fejedelmektől hiába sürgetett1 2) és közben atya is meghalt, kire többé nem lehetett támaszkodnia, békéért könyörgött, melyet azután nemsokára meg is kötöttek. E béke szerint Albert visszaadta III. Endrének az elfoglalt királyi várakat, és a foglyok kölcsönösen ki lettek adva3). De azért a Habsburgok soha többé le nem mondtak egészen Magyarországra vonatkozó vágyaikról. A ház egyik sarja I. Albert név alatt házasság utján nyerte el a magyar koronát 1437-ben. A mohácsi vész után pedig részben, később I Lipót idejében (1657 — 1705)

1) Lásd Eleink a Habsburgház hatalmának megalapítói czimti fejezetet.

2) Katona VI. 1067.

3) A békeokmányt lásd Fejérnél VI. 1 lap 180-181 : „Imprimis Dominus Albertus Dax restituet omnia Castra juris regalis, ad regem et regnuin immediate spectantia.“ — 183. lapon „Captivorum vero de Austria conductio erit in Heymburga. Captivorum verő de Hungária restitutio érit apud Posonium vel Jaurinuin“. Itt csak a királyi várakról van szó, nem pedig Németujvári Iván és más lázadó urakéról.

41