Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

27

Osztrákhon születése“. A többi rabló kalandról, mint már föntebb említem, kiilün-külön nem fogok szólni, de azt még sem tehetem, hogy ezekről általánosságban egyet-mást meg ne jegyezzek. Legjobban hasonlíthatnám a magyar rabló-kalandoknak Európára való hatását azon hatáshoz, melyet második József (1780—90) vasakarata állami életünkre és irodalmunkra tett, — József rendeletéi ugyanis sok fájdalmat okoztak a magyarnak, sok könnyet csikartak ki nemes és nem nemes szemeiből. De ezen erőszakos nyomásból hatalmas visszahatás származott. E visszahatás mint nemzeti történetünkben és irodalmunkban olvashatjuk, igen jó volt állami életünkre, és nemzeti irodalmunkra. Mert a nemzet az erőszakos nyomás alatt feleszmélt álmából. Jogait, szabadalmait vizsgálni, becsülni, szeretni kezdte. Jogára, nyelvére, melyet József egészen el akart nyomni, féltékeny lett. Ezen féltékenység a szabadságért és nyelvért való lelkesedést szülte, mely a nyomás után is megmaradt. Ezért történt azután, hogy Józseftől kezdve nemzetünk az országgyűléseken mig egy részről állami jogainak, önállóságának a királyok által való tiszteletben tartását hangoztatta, másrészt a magyar nyelv számára a törvénykezésben és nyilvános ügyekben mindig nagyobb és nagyobb tér engedését sürgette. Es mindezeket az emlékezetes négy veim yolez, de még inkább a hatvanhét meghozta! így a magyarok kalandjairól is elmondhatjuk, hogy sok fohászt és köny- nyet csaltak ki Európa népeinek szemeiből. De e kalandok felrázták Európát ama minden erkölcsiséget, becsületességet, vallásosságot és jóllétet zsibbasztó zavarok és viszályokból, melyek a IX. százban Róma falai között a pápai széken, Nagy-Károly örökségében és a keleti udvarnál napirenden voltak. Az ellenséges feje-