Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

28

(Iclmeket többször kibékülésre, szövetkezésre kényszeri tette a harczias magyar lovasaktól való félelem. Nagyobb gondot fordítottak az uralkodók államaiknak biztosítására, a mint ezt Madarász Henrik és Nagy Ottó példája eléggé mutatja. Ezen nagy szellemeknek pedig a rabló magyarok által előidézett veszélyek adtak alkalmat nagyságuk kitüntetésére, mert jóllehet a nagy lélek mindenütt, de leginkább a nagy veszélyek között magaslik ki legjobban korának halandói közül.

E kalandok alatt származott félelem nyomása alatt lettek a német birodalom különböző fejedelemségeiben, különösen pedig Szászországban várak, falakkal kerített városok és faluk emelve. Természetesen azon czélból hogy a lakosság, ha jő a rabló ellenség; ezekbe menekülhessen ; másrészt pedig, hogy őrség helyeztetvén beléjük innen az ellenségnek könnyebben útját állhassák; ez volta közvetetlen ezél. He az eredmény olyan, melyre akkor vajmi kevesen gondoltak. Ugyanis azon időben csak a várak és városok voltak az élenkebb forgalom, kereskedés, csere-bere színhelyei. A mint tehát ezek szaporodtak, kétségkívül az iparnak és kereskedelemnek is lendületet kellett nyernie, sőt mondhatjuk, hogy ez virágzásnak is indult.

Megváltozott végre a honvédelmi rendszer, a hadügy és hadakozási mód. így a hosszú zavarok alatt, melyek Nagy Károly halálát követték, már régen elenyészett határgrófságok a magyar kalandoknak vége felé vissza lettek állítva a határok védelmére. A sereg újra lett szervezve, melyben jeléntékeny szerep jutott a lovasságnak, melyet előbb nem igen ismert Európa. A harczmodorban színlelt futásokat, a bekerítést, az ellenségnek két tűz közé szorítását á magyaroktól tanulták meg az európaiak: úgy, hogy később hasztalan éltek