Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
44 niok, ez azt akarta jelezni, hogy a fecsegés vétkes hiábavalóság, hogy az ész előzze meg a szájt, azaz mindenki előre jól gondolja meg, hogy mit és hogyan akar mondani; — hogy némely eledelektől tartózkodtak, ez a mértékletesség erényét kívánta meghonosítani stb. Mindenütt az erkölcsiség vonásait látjuk feltűnni, mely egész életüket átlengette s keret gyanánt egybefoglalta. S ezen keret, az erkölcsiség — a szervezet fenséges keretje is. S igazán sajnálnunk lehet, hogy a kép eredeti vonásait, a szervezet rendszerezett, összhangzó képének eredeti vonásait fel nem ismerhetjük, de a keret szépsége arra enged következtni, hogy teljesen méltó volt hozzá a kép, melyet egykor körülövezett. IV. A PYTHAGOREU SOK SZÖVETKEZETÉNEK TÖRTÉNETE. Szives örömmel időztünk eddigelé ama elragadó látvány mellett, mely nekünk a pythagoreusok szövetkezetét, annak czélját, jellegét és szervezetét illetőleg bemutatta. Egy fő-eszme vonul át az egészen: az er- kölesiség, — egy szellem lengi át az egészet: a tiszta hellén szellem. S az erkölcsiség bájos zománczával tündöklő hellén szellem csakhamar csodákat müveit. A mint többször említettük, a szövetkezet erkölcsi elvei magában az emberben kívánnak valósulni; a pythagoreusok nem tudományos utón levezetett s bölcsészetileg indokolt tantételekkel akartak hatni, hanem egyszerű, rendszeres erkölcsi elveiknek a gyakorlati életben való alkalmazása, férfias tettekben való nyilvánulása által akartak hódítani. S igazán, a szövetkezet meghódította magának az egyént, a családot, az államot, az erkölcsiség és vallá-
