Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
42 sonmum pfofieisci corporibus affectis, ut nihil sir quod errorem animis perturbationemque afferat, ex quo etiam Pythagoreis interdictum putatur, ne falra veseerentur, quod habet inflationein magnaiu is cibus trariquillitaíem mentis quaerentibus contrariam . . Aristoxenus ínusicus vir litterarum veterum diligentissimus, Aristotelis philo- sophi auditor, in libro quem de Pythagorareliquit, nullo saepius legumento Pythagoram dicit usum qnam fabis, quoir'am is cibus et subduceret sensim alvum et laevi- garet.“ Gellius tehát azon véleményt, mely szerint Pythagoras állatokat vagy babot nem evett volna, réginek ugyan, de hamisnak bélyegzi. Cicerót idézi ki szerint úgy Plato mint pedig Pythagoras azt ajánlották, hogy a test ne legyen úgy megterhelve, hogy a lélek nyugodtságát zavarja; márpedig a bab felfújja a testet s igy az éjjeli nyugalom rovására van. Cicero eme szavai Gellius ellen bizonyítanak s ép azért egy hitelesebb tanúra Aristoxenusra hivatkozik, ki ellenkezőleg a pytha- goreusokkal csaknem folyton babot etet é. p. egészségi szempontból. Ezen két ellentétes nézetből Gellius úgy redukálja a valót, hogy a babot képletes értelemben veszi s a xbzw. alatt nem babot, hanem „testiculi“-t ért, melyeket a pythagoreusok „operte atque symbolice“ „/.AgoC-nak nevezték. „Ezen testiculit“ azért nem ették „quia sint tó xusTv Atvol vm vl-w. toO /.ustv (mivel a nemzést nagyban előmozdítják, sőt okai a nemzésnek); et geniturae humanae vim praebeant, ideircoque . . . non a fabulo edendo, séd a rei venereae proluvio voluisse homines deducere“.1) A tiszta valót ezen sokféle nézetből kikutatni csaknem lehetetlenség. Közös étkezésüket (t'jttít-.z) elfogadhatjuk ; ezt is a pontosság és rend kívánta. Hogy nőtlenségre valónak a 1, Noct. Attie. IV. 11.
