Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

Ebből egyszersmind az is következik, hogy hús ételekkel élni szintén nem volt szabad, amely tilalmat azonban az irúk egy része csakis néhány állatra, nevezetesen az ökörre és berbécsre, továbbá az állatok bizonyos belső részeire, főkép a szívre s ezenkívül almiakra redukálja, melyektől teljességgel tartózkodtak. Az áldozatokat illetőleg, melyek az orphikus mysteriumok- kal közeli rokonságban voltak s melyeknek a szövetkezetben való bemutatásáról már Herodot által értesülve vagyunk, az előbb mondottakból az következnék, hogy állatokat nem áldoztak, ami szintén nem áll. E tekintetben egy igazán nevetséges adattal találkoztunk Lad- vocat „Históriai Dictionariuma“ Y. „darabjában“ (M-P) melyszerint Pythagoras a „ProblémaPythagoricum“ fölfedezése feletti hálás örömében „Hecatombét, vagy száz ökröket áldozott, melyek kétségkívül tésztából (!) vagy viaszból (!!) készültek; mert ő a barmokat megölni és húst enni tilalmasnak tartotta.“1) Erre már igazán elmondhatjuk Zellerrel: „Ein Luftschloss zu tragen sind Wind und Wolken gerade solid genug.“1 2) Hogy bizonyos növény-eledelektől, főkép pedig a babtól tartózkodtak, s hogy magát Pythagorast is egy babföld előtt ütötték agyon, mivel a bab iránti tiszteletéből nem mert azon átfutni s igy üldözői elől menekülni, szintén a mesék országába tartozik, (leliins valóságos tudományos apparátussal dolgozza fel a bab-kérdést. Czélszeriinek látjuk azt főbb vonásokban bemutatni. „Opinio vetus falsa occupavit et convaluit, Pythagoram non esitavisse ex animalibus; item abstinuisse fabulo, quom kúmov Graeci apellant . . . M. Cicero in libro de divinatione primo, haec verba posuit: „Jubet igitur Plató sic ad

1) L. Ladvoeat Histor. Dictionar. t'ord. Mindszenti S. V. d. (Kit 1.

2) L. Zeller, (tescli. d. griecli. Philos. 1. 270 1.