Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

az öt bolygóból, a napból, a holdból, a földből és az ellenföldből, mely utóbbit Zeller tapintatos megjegyzése szerint „die Pytliagoreer ersannen, um die heilige Zehnzahl voll zu machen.“1) A világegyetem azon részéről, mely az álló csillagoktól a holdig terjed, azt hitték, hogy tökéletesen változhatatlan s hogy csak változhatatlan lények vannak benne. Az álló csillagok körén túl van a körtííz (Umkreisfeuer, -z-Jz/vi rz<jp). Az Universum központja a központi tiiz. Ez a mindenség éltető principiuma; minden dolognak ezen tiiz mindent átható, melegítő és megvilágositó ereje ad életet. Ezen központi tűz körül mozognak a világtestek A nap és holdfogyatkozásokról már helyes felfogással bírtak a pythagoreusok, s egyáltalában a csillagászattanban sok nevezetes felfedezés tulajdonittatik nekik és rendszerük, — hogy Zellerrel szóljunk — „mit den gewöhnlichen Vorstellungen der Alten verglichen, bezeichnet einen merkwürdigen Fortschritt der Sternkunde“.3) Az egész mindenségben általános összhang uralkodik. Hisz maga a világegyetem egy összhangzólag rendezett egész. S ha az égi testek is határozott számtani viszonyok szerint vannak rendezve, akkor kell, hogy ezen harmóniában mozgásaik is részesüljenek, — s miután minden sebesen mozgó test bizonyos hangot ad, úgy ezen mozgásokból is egy zenei harmóniának — a sphaerak zenéjének kell származnia. Eme legfelségesebb zenében az álló csillagok sphaerája a legmélyebb, a holdé ellenben a legmagasabb zenei hangot adja, mig a közép-sphaerák a középhangokat képviselik, óli azonban a sphaerák e zenéjét nem hallhatjuk. részint azért, mert már születésünk óta észleljük, s minden hangot csak az ellentétes csend által tudunk * 2

11 L. Zeller, Geseh. d. griech. Pliilos. I. 356.

2) L. Zeller, Geseh- cl. grieeh. Pliilos. I. 369.

3