Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
32 talanság és a határ egyszersmind a dolgok princípiumai is. Minden dolog egy határtalan és határoló valamiből áll. 8 e kettő egysége alkotja a meghatározott dolog lényegét. Alkalmazva ezen általános elveket a testek természetére vonatkozólag, a határtalant ürességnek tekintek, a határt pedig úgy fogták fel, mint a pontok sokaságát, melyek az üres térben valami módon össze vannak tömörülve. E tekintetben tehát tételük: minden dolog szám, vagy számokból áll, melyek benne foglaltatnak, máskép igy hangzik: minden test pontokból vagy térbeli egységekből áll, melyek összevéve egy számot képeznek. Ezzel az van kimondva, hogy a testi dolgot, mint összetett valamit, alkotó részeire kell visszavezetni és annak természetét ezekből megfejteni. Az eddig mondottakból tisztán látszik, hogy a pythagoreusok azon elvet, melyszerint minden számból áll, a testi dolgokra való alkalmazásban a testi világnak tisztán eszményi felfogásává fejlesztők ki. Az anyag, mint ilyen, szerintük nem létezett, és csakis az eszményi mozzanatok és viszonyok bírtak előttük értékkel. 8 ebből kifolyólag a testek külön féleségét is úgy tekintették, mint az egységek különféle ősszel ételét, melyet a közéjük szorult intervallumok idéztek elő. Ebből származtatták azután a különféle szám-, illetőleg mértani alakokat is, melyeket a testeknek tulajdonítottak. így p. o. a földet koczka-alakunak, a levegőt huszlapnak (ikosaeder), a vizet gömbnek, a tüzet gúlának képzelék. A pythagoreusok azonban nemcsak minden egyes tárgyat képzeltek számnak, hanem az egész világról is azt hivék, hogy egy nagy számrendszer, s ezt a tizes szám által határozták meg. Valamint t, i. a számrendszerben a tizes szám a legfontosabb, épugy az egész Universum is tiz világtestből áll t. i. az állócsillag-égből,
