Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

A pythagoreusok bölcsészeié, mert Aristoteles, a leghitelesebb közvetett forrás sohasem beszél Pythago- rasról avagy az ő bölcsészeti systemájáról, hanem mindig a pytliagoreusokról s ezek rendszéröl „a fö irányt tekintve, csakis folytatása azon abstract és következtető philosophiának, melyet Anaximander alapított, agy fogván fel a dolgok lényegét, mint valami középsőt az anyagi és eszmei, az érzéki és szellemi között, főkép mint mennyiségtani viszonyt, mint számot.“1) „Anaximander rendszere csak durva, merész vázlata egy tannak, melyet Pythagoras nagy mennyiségtani szelleme fejtett ki. “a) A pythagoreusok a számokat tárták a dolgok lényegének. A főalaptétel tehát, melyből kiindultanak, ez volt: Minden dolog ős oka — ápyví—vagy lényege—óunív.— a szám. Mindaz ugyanis, amit megismerünk, számot foglal magában ; mert e nélkül lehetetlen volna valamit gondolni, vagy megismerni. A szám nemének igazsága sajátsága és azzal mintegy össze van nőve ; a szám természete, a harmónia nem tőr semmi liammisságot, mely vele ellenkezik. A szám természete az ismeretlenek törvényhozója, uralkodója és tanítója. Ebből azt kell következtetni, hogy ami a megismerésben szilárd és csalhatatlan, annak szükségkép a dolgok igaz és változlia- tatlan lényegének is kell lennie. A dolgokat tehát úgy kell tekinteni, mint a számok képmásait, mert bennük a szám általános természete van egyenként ábrázolva. A számnak elvei: a határtalanság és a határ; továbbá az egyenes vagy nem egyenes szám is nagy fontosságú, mert az előbbi a .tökély, az utóbbi pedig a tökéletlenség symboluma. A szám tulajdonképi ősereje a ásxx;-ban, a tizes számban van. Mamára dolgok lényegét a számok alkotják, akkor világos, hogy a szám elvei: a határ*

1) Nagy Fér. A bölcsészet történ. 81. — 2) U. a. 10 1.