Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

'Ko'.w’jmv“ — hogy az Erinnysektől széttéphetlen bilincsekbe vannak verve.l)

Ez tehát, röviden kifejtve, a szövetkezet ethikája. S ha még egyszer áttekintjük e felséges erkölcsi tanokat s meggondoljuk, hogy ezen díszes virágok a pogányság és erkölcsi sülyedés sötét éjjében és talajában virágoztak és gyümölcsöztek, a szövetkezet által leggondosabban és legféltékenyebben ápolva — lehetetlen Pythagorastól és szövetkezetétől bámulattal egyesült tiszteletünket megvonnunk. De még inkább fokozódik e tisztelet, ha azon áldásdús eredményeket tekintjük, melyeket a szövetkezet szült s egész Alsó-Olaszhonban szétárasztott, — melyekről azonban a maga helyén, a szövetkezet történetében leend alkalmunk bővebben szólani.

Pythagoras nemcsak mint erkölcs-vallási reformátor, hanem mint bölcs és tudományos ember egyaránt

ff

hírneves. 0 igazán bölcs, nem a régi önhitt ri'poq, hanem a szerény o-Aótoov; v. i. a bölcseség után csak törekvő, a mint ő ezt Phlins zsarnokának Leonnak kifejté.1 2) Mint bölcs és tudományos ember tehát kétségkívül szövetkezetében is a bölcseség és tudomány ápolását és •fejlesztését tiizte ki feladatául, 3) s mi tehát a szövetkezet második czélját s ebből kifolyólag jellegét tudományosnak nevezhetjük. <) és szövetkezete a dolgok léte felőli búvárkodásuk álláspontját a számtanra helyezők s igy egy sajátságos számtani-bölcsészeti nézetnek veték meg alapját a dolgok lényegére vonatkozólag. Foglalkozzunk kissé eme bölcsészeti nézetükkel.

1) Diog. Laert. in Pythag. 587.

2) L. Cicero Tuséul. V. 3. c. t'. Diog. Laert. I Ipoóiyiov.

3) „Páyovsv ó yy&pw-o; ~p6c ró tteioprirz'. tóv Xóyov tÍ? tóív Óaojv <pú<7£w; v.y.i rr[z rooíy.c.“ Azért született az ember, hogy a minden- ség természetének és a bölcsességnek végokát kutassa. — Pythagoras Stobaeusnál serrn. I. 6.