Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

29

vizsgálat1) és komoly magábaszállás, imádkozás, tudományosság iránti Imjlam, tisztátalan és tiltott étkektől való megtartóztatás stb. azon erények, melyeket a py- tliagoretusoknak önmagukkal szemben gyakorolni kötelességük. S éjten ezért a rósz emberek társaságától óva inté Pythagoras őket, nehogy ezáltal lelkileg kárt szenvedjenek. Azon talányok, melyek sok időn át sokak előtt megfejihetleneknek és érthetetleneknek tetszettek, korántsem mythikus avagy mysterikus, hanem ethikus háttérrel biruak. Ilyen talányok: „Ne Ízleld a fekete farkú halakat. Mr, ys’kcttzi ov, Azaz, ne társalkodjál

a rósz erkölcseik miatt fekete emberekkel. — Ne menj

túl a mértéken. Mr,os

Azaz legnagyobbra

kell becsülni az igazságszeretetet s nem vétkezni ellene. — Ne ülj az utczára. Mr,de i-i yoívixx jmcíKuxi. Azaz, kerüld a tunyaságot, és gondoskodjál elkészíteni a szükséges élelmet. — Ne nyújtsad mindenkinek jobbodat. Mr, xavrí sa3á),Aíiv c'sy.áv. Azaz, ne szövetkezzél könnyel- miileg. — Ne kapáld vassal a tüzet. I lop «7e.cV;p<.> úri rr/.y.- Xsúsiv. Azaz, ne ingereld a haragost stb. stb. 1 2) Bölcs és szép mondások ezek, melyek az erényt ajánlják. S náluk az erények állandó gyakorlata volt az élet sava, mely nélkül az élet íztelen volna s a tisztátalanság, tétlenség és kétségbeesés rothadásának indulna.

Az öngyilkosságot határozottan kárlioztatá. Cicero szerint „vetuit (seil. Pythagoras) injussu imperatoris id est Dei de praesidio et statione vitae decedere.3) S az öngyilkosok és más bűnösök lelkeit tisztátalanoknak nevezi s ezen W/vl“ örök büntetésekre vannak

elitelve 5 ezekről monda: „öztGd’y.i év áoprlx,tói? cWo.qíc Ottó

1) „Pythagoraeoruin more, exercemlae memóriáé gratia, quid quo- que die dixerim, audierim, egerim commemoro vespere.“ Cicero, de Se- nect. XI. 38.

2) Télfy, Ethika 92, 93 1. — 3) De Seuect. 20. 73.