Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

26

nyában tiszteletet és becsiilést rendel, mert ezeken alapszik a kölcsönös barátság, mely ha valahol, úgy a pythagoreusoknál tartatott az erények legszebb virágának. Pythagoras maga erre vonatkozólag ezen örökszép eszmét állította fel irányadóul: „Aeí yjj.rj.v.c w.Ckzív tő; -vő;

yiv oílo'j; t/jíyjőí u.r, mtfÍGXi, toő; í)-' lyibous; oí'Ao'j: s^yáijaadai.“

(Oly szándékkal kell egymással érintkeznünk, hogy barátainkat ne tegyük ellenségeinkké, hanem ellenségeinket változtassuk barátainkká.1) Hűség, megbízhatóság és kitartásra, int a barátságban, s e tekintetben Schiller által „Bürgschaft“-jában megörökített két pythagoreus Damon és Phintias önfeláldozó barátsága valóban megható, nemcsak reánk nézve, hanem megható vala az a zsarnok Dionysiusra is, hisz a költi! eme belső meghatottságról tanúskodó szavakat adja ajkaira: „Ich sei, gewährt mir die Bitte, In eurem Bunde der dritte.“ S a barátság, mely nem egyéb, mint egyetértés „idem veile atque idem nulle“,y egymás iránti jóakarat és testvéri szeretet, a szövetkezetben oly annyira és oly mélyen meggyökeredzett, hogy Plutarchus a barátság fejtegetésénél igy szól: „Vegyük előképül a pythago- reusokat. kik jóllehet nem valának egymással rokonságban, hanem csakis a tanítást élvezték együtt, mégis, ha netalán a harag és düh pillanatában egymás gya,biztatására és káromlására ragadtattak, még a nap lementő előtt nyujtának egymásnak barátságosan kezet, megöle- lék egymást és kibékülve távoztak.“3) Polgártársakat vagyonban, testen, vagy pedig a legféltékenyebb kincsben, a becsületben megsérteni, megkárosítani alávaló és biintetésreméltó bűnnek.tartatott, Mindenkinek megkell adni a magáét, mert sajátjához mindenkinek joga van

1) Dió*. Laert. Pytliag. 5ÍU. — 2) Sallust. Oatüina.

Ü, l'lutarch. d. trat. am. p. 488.