Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
25 ismét Pyrrhus halásznak.i) Czélszeriinek látjuk e helyen Ovidius leírása után a lélekvándorlásról szóló tanát magyarázó Pythagorast felhozni: „Morte carent animae; semperque prioré relicta Seele 110vis domibus vivunt habitantque receptae. Ipse ego — nam raemini — Troiani tempore belli Panthoides Euphorbus eram ..................... O mnia mutantur, nihil interit, errat, et illinc Huc venit, hinc illue, et quoslibet occupat artus Spiritus; eque feris humana in corpora transit, Inque feras noster..................... X ee manet ut fuerat, nec formás servat easdem, Séd tarnen ipsa eadem est: animam sic semper éandem Esse, séd in varias doceo migrare figurás.“1 2) Ez tehát röviden kifejtve a lélekvándorlásról szóló dogma, mely Pythagorasnál s szövetkezeténél hit ugyan, de azért leginkább az erkölcsi tisztaságot előmozdítani hivatott eszköz. Ezen tannak egyenesen morális ezé! a létoka, a szülője. Az erkölcsi szellem, mely a pythagoreusok szövetkezetében oly igazán meglepő módon nyilvánul, a polgártársakkal és ezek összeségével, az állammal szemben is mindig a „suum cuique“ elv érvényesítője. „Aóo txOtx sa tojv í>£<ov TOt; xvitpw-ot; c'éihjnd-zi xxXXigtz ‘ tó ts xÁrfiz'JS.w xxi tó őúspysreív, v.v.i sor/.s tói; ttitov spyos; sxÄTspov.“ (A két legszebb adomány, mit az istenek adtak az embereknek : az igazszólás és a jótékonyság, mely mindkettő hasonlít az istenek munkáihoz3). Hálás tiszteletet és szeretetet parancsol mindenekelőtt a szülők iránt, s az arany mondatokban is eme parancs szépen van kifejezve: „Szülőid holtig legyenek bálványi szivednek.“4) Minden ember és polgártárs irá1) 1.. D. L. Schneider, Die Unsterblichkeitsidee etc. 342 1. 2) L. P. Uvidii Nasonis Metamorphoses XV. 158—172 v. 3) Aelian. XII. 59. — 4) L. ]\íátray i. in. i. li.
