Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
II. A PYTKAGOREUSOK SZÖVETKEZETÉNEK CZÉLJA ÉS JELLEGE. Bármily társaságnak, szövetkezetnek czólját ismerni annyi, mint annak életfeladatát, jellegét, tevékenységi körét már eleve megismerni, mert a ezél a társaság vagy szövetkezet vezéreszméj’e, a ezél annak éltető lelke. A mint láttuk, Pytliagorast polgártársai jóllétének előmozdítása vezette egy szövetkezet megalapításának eszméjére. S eme eszme a maga teljességében meg is testesült, a szövetkezet csakhamar létesült. S ha Pythagoras — egyike azon mindent felölelő szellemeknek, kikben mindennemű törekvések és művelődési elemek a legszebben egyesülnek s ezeknek áldásdús eredményei mindenhová elhatnak — és a pythagoreusok saját és polgártársai jóllétének előmozdításáért egyesültek és most annak biztosításán egyesült erővel fáradoztak, s ha ők eme magasztos czélt elérni törekvének: akkor kétségkívül mindenekelőtt azon megrendithetlen alap felé, melyen egyedül nyugszik biztosan az állam, a család s az egyén jólléte s melyen kívül semmi állandót fölállítani nem lehet v. i. az erkölcs, az erény felé kelle figyelműket irá- nyozniok. Hisz Pythagorasnak kétségkívül az volt a czélja, hogy szövetkezete által a jámborságnak és erkölcsösségnek, a mértékletességnek, a bátorságnak, a rendszeretetnek, a felsőség és a törvény iránti engedelmességnek, a barátok iránti hűségnek, a polgártársak iránti tiszteletnek, egy szóval mindazon erényeknek, melyeket egy görög s mindenekelőtt dór jeliemu férfi fogalma involvál s melyekkel az állítólagosán Pytha- gorastól szerkesztett arany mondatokban (yp^s. i-r) s a pythagoreusok egyéb erkölcsi versezeteibeu találkozunk, 20
