Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

21

miutegy növényiskolát állítson. Hogy azonban eme nemes erkölcsi czélt elérhesse, a valláshoz kelle folyamodnia. És csakugyan, a szövetkezet legbensöbb központja a vallási tanok és szertartásokban kulminál s e tekintetben a pythagoreusok az orphikusokkal nagyon közeli rokonságban állanak.

A szövetkezetnek tehát föczélja s igy jellege is kétségkívül erkölcs-vallási. A vallás segélyével akarja az erkölcsi élet reformját, újjászületését létesíteni, vallásos tanok és szertartásokból kiindulva akarja tagjait nevelni és nemesíteni s minden tekintetben a sokatje- lentö ápsTYí fogalmát bennük mintegy megtestesíteni. Az erényt s ennek soknemii ágait és virágait művelik kiválóan, az erényt tartják az élet föczéljának, az erényt istenítik, mert Diog. Laert. (VIII. 33.) szerint a pythagoreusok azt tárták: ty;v TxpíTr,v app,ovíxv S'.vz'. vm tt)v úyístxv •/.zi tó xyxítóv ír.v.v vm tóv ikóv. Az erény tehát az élet legszebb virága, melyet minden pythagoreusnak folyton művelnie kell. Miután — felfogásunk szerint — az erénynek hármas alakban é. p. Istennel vagy az istenekkel, a polgártársakkal vagy ezek összeségével az állammal és végül önmagával szemben v. i. az erényt gyakorló emberben magában kell nyilvánulnia, nézzük részletesen, miként feleltek meg a pythagoreusok az erény eme hármas követelményének.

Az erénynek Istennel vagy az istenekkel szemben való nyilvánulása kétségkívül a vallásban jut érvényre. A pythagoreusok — mint említők — vallásos tanokat és szertartásokat ismertek, nálok tehát etliikájok mellett theologiáról is szólhatunk. Az istenekben való hit theolo- giájok legfőbb princípiuma. Az összes Universum fölött, mely általában és részeiben — a pythagoreusok bölcsészeti systemája szerint — szám és mérték szerint vau ren-