Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

17

a bizalmatlanság, mely minden érintkezést megmételyezett, és a tyrannis ragadós pnlyasága, minden, a tudománynak és művészetnek itt ajánlkozó kedvezés daczára, elvisellietlenné lett függetlenebb emberekre nézve.“1) S igy legkevésbbé sem csodálhatni, ha Pythagorast eme kényuralom szülőföldjét elhagyni készteté. Mások szerint a perzsa leigázás elől menekült el, melynek Kis- Ázsiában minden bizonynyal ki lett volna téve. Ismét mások azt állítják, hogy azért hagyta el szülővárosát, mivel annak lakói a bölcsészet iránt, melynek művelését és tanítását kétségkívül, már »Samosban megkezdette, nagyon csekély hajlammal viseltettek. Jamblikus szerint azon politikai tevékenységtől kívánt megszabadulni, melyre polgártársai bámulata és bizalma mintegy kény- szerité.

Bármint legyen azonban, Zellernek tökéletesen igazat kell adnunk, ki nagyon helyesen jegyzi meg: „er habe sich desshalb eine neue Heimath aufgesucht, weil er sich günstigere Verhältnisse und einen ungehemmteren Wirkungskreis wünschte, als ihm seine Vaterstadt darbot.“1 2) így tehát számos polgártársai példáját követve, körülbelül a VI. század közepe táján Alsó-Olaszhonnak az akkori Bruttium, a mai Calabriában, a tarenti öböl délnyugati végén fekvő Kroton nevű városába költözött, mely várost achiv telepitvényesek alapiták 710 körül s mely nemcsak regényes fekvése, egészséges égalja, virágzó kereskedelme és gazdagsága miatt, hanem azon hírneves férfiak és athleták által, kiket keblén fölnevelt, igazán tekintélyes hírnévnek örvendett. Es valóban Pythagoras tanainak termékeny talajául jobb és alkalmasabb helyt aligha választhatott volna.

1) L. (’urtius i. in. II. 388. 1.

2) L. Zeller, Gesch. d. griech. Pliilos. I. 263. 1.

Hisz’ ha fáj-