Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

neseii tiltakozik. Minél inkább távozunk Pythagoras korától, annál inkább szaporodnak az d állítólagos utazásairól szóló liagyományak, — s minél inkább közeledünk ahhoz, annál inkább enyésznek e mondák. Zellernek tehát teljes igaza van, midőn eme állítólagos utazásokról szóló hagyományokról azt mondja: „Diess ist der Gang un historischer Sagenbildung, nicht der einer geschichtlichen Überlieferung.“1)

Az eddigi mesés hagyományok homályából végre egy fénypont emelkedik ki, mely történelmileg is igazolt s ez Pythagorasnak Alsód Haszhouba, az u. n. „Magna Graeciaba“ való átköltözése; mindazonáltal ezen átköltözés okai és ideje felől sem vagyunk teljes hitelre méltóan értesülve.

Hogy mi indította Pythagorast eme lépésre, azt különféleképen magyarázzák. A régibb és újabb irók legtekintélyesbjei Polycrates zsarnoki uralmában s ezzel ellenkezőleg Pythagoras szabadság érzetében és szere- tetében keresik átköltözésének, ha nem is egyedüli, de legfőbb motívumát. És ez nagyon is valószínű. A mint már említettük, a tyrannok kényuralma elviselhetetlen nyűg gyanánt nehezedett a szabadság-eszméjéért élő görög népre s eme jogbitorló kényuralom seholsem fe- nyegetődzött annyira •mint a gyarmatokon s ezek között különösen Samoson é. p. Polycrates kényuralma alatt a VI. század közepén, tehát épen Pythagoras életének delén, tetterős férfikorában. Kíméletlen erőszakkal jutott Polycrates a trónhoz s kíméletlen erőszakkal igyekezett azt magának biztosítani. Tett ő ugyan jót is a nép érdekében, meghonosította »Samosban a tudományt, művészeteket, építészetet stb. de mindenben kény- úri dicsvágy volt az indító ok. „A növekedő nyomás,

1) L. Zeller, Ctesch. d. griech. Philos. I. 261. 1.