Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

mla.“ Az araboknál is megfordult, a zsidókkal is közelebbi ismeretségben volt, úgyszintén a thrákokkal s a gall druidákkal. Mindezen felsorolt utazások és összeköttetések kétségkívül mesés részletek.

Kérni, de nagyon csekély valószínűségre csakis az Aegyptom avagy Phöniciabeli utazása tarthatna igényt. Hogy Pytliagorast a régibb és újabb irók ennyit és ennyifelé utaztatják, ezen legkevésbé sem lehet csodálkoznunk. Mert tanainak sajátszerü volta és más keleti philosopliusok tanaival való közeli rokonsága ezen hiedelmet csaknem elfogadhatóvá teszik, ámbár az utazásokat semmi szili alatt sem tarthatjuk igazán megtörténteknek. Hisz’ 1 lerodot, a történész és történetíró, ki csak néhány évtizeddel élt Pythagoras után s ki a keleti tartományokat mind beutazta s lelkiismeretes gondossággal jegyzetté le, amint ő maga bevallja, nemcsak azokat, miket mint szemtanú a maga szemeivel látott, hanem még azon történeti hagyományokat is melyeket fáradhatatlan kutatása után hallott és gyűjtött s melyeket ö saját felfogása és belátása szerint tényeknek, igazaknak vagy pedig koholmányoknak tartott, Pythagoras eme utazásairól, jóllehet ö a Pythagoras által állítólagosán bejárt tartományokat mind beutazta, mélyen hallgat, tehát azokról nem tudott s igy nem hallott semmit, ámbár egy század sem választá el egymástól utazásukat. Csak egy századdal Pythagoras halála után kezd az állítólagos utazásairól szóló nézet lábra kapni. Isokra- tes, az athéni rhetor „ Busirisában“ hirdeti először, hogy Pythagoras Aegyptomot beutazta s az ottani papokkal összeköttetésben volt. Erről azonban sem Aristoteles, sem pedig tanítványa Aristoxenus, ki előbb pythagoreus volt, nem tudnak semmit és Plato a görög philosophiá- uak Aegyptom és Phönieiából való behozatala ellen egye-