Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
14 összeköttetése bírhat némi val ósziniiséggel, ámbár ez sem áll minden további kétségen felül Diog. lkáért, említi, hogy Duris „Szent dolgainak második része szerint Pherecydes sírjára a kővetkező epigrannnot Írták: „Velem minden bölcseség véget ért. Ha van még több is. azt az én Pytliagorasomnak tulajdonitoin, a ki az első ember Hellas földjén. Nem hazudom, midőn ezt hirdetem.“ Találkozunk azonban még egy más és ennél nevezetesebb adattal, melyszerint Pythagoras értesülvén Pherecydes „egykori tanítójának“ betegségéről, rögtön hozzá sietett Delos szigetére s a minden önfeláldozó ápolás és gondozás daczára elhalt Pherecydest el isteniedé. (Diodori Sic. fragm.) Mindez azonban még nem elégséges arra nézve, hogy Pherecydest csakugyan Pythagoras mesterének ismerjük el. — Pythagoras állítólagos utazásairól is nagyon sok mondaszerii hagyománynyal találkozunk. Némelyek szerint atyjamár gyermekkorában Tyrusba vitte őt, hol a chaldeusok tanítását élvezte. Mások szerint Samosból egyenesen Sidonba ment és ott a prófétákkal, a nagy Mochus vagy Moschus régi phöniciai próféta utódjaival és más hierophantok- kal érintkezett és általuk a mysteriumokba avattatott. Sokan számtani, mértani és csillagászati ismereteit Phö- niciából származtatják. A perzsa mágusokkal s különösen Zoroasterrel is összeköttetésbe hozzák. Ismét mások szerint először Aegyptomba s innen Babylonba utazott — mint Jus- tinus megjegyzi: „ad perdiscendos siderum motus ori- ginemque mundi spectandam“ és pedig Kambyses foglya gyanánt. Az indus papoktól Apullejus Floril. szerint megtanulta, „quae mentium documenta corporumque exercitamenta, quot partes animi, quot viccs vitae, quae Diis Manibus pro merítő sui cuique tormenta vei prae-
