Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
13 kesiilni, de tenni, áldozni tudó férfin reforraatori szerepre csakugyan az áldásdús eredmény biztos elvérzetével, teljes reményével vállalkozhatott. S igy érzett, tett és remélt Pythagoras. Pythagoras nevéhez oly csoport monda fűződik, hogy életének és működésének tulajdonképi historiku- mát nagyon nehéz meghatározni. Az aegaei tengerben fekvő Lesbos szigetének az ionok által alapított Hamos gyarmatvárosában született. Hamosbelinek nevezik őt a régi és újabb irók csaknem egyhangúlag, ugyannyira, hogy teljes bizonysággal állíthatjuk Samost hazájának és szülővárosának. Atyját Mnesarcluis-nak hívták, ki — Curtius szerint1) — gemmavéső volt. Születési ideje felől nagyon elágozók a nézetek. Mig Dodwell születési évét az 52 olymp. 3 évébe, addig Bentley a 43 olymp. 4 évébe teszi. De Ivrische és Brandis eme nézeteket eléggé megczáfolták. A leghelyesebb és csaknem általánosan elfogadott nézet szerint a 40 olymp. vagyis 580 körül született. Ifjúkoráról nagyon sok hagyomány maradt reánk. Némelyek szerint atldeta volt s 18 éves korában mint küzdő el is nyerte az olympiai jutalmat, de egyszer hallgatván Pherecydes előadását a lélek halhatatlanságáról, úgy megilletődött, hogy neki tanítványa lett s magát egészen a philosophiának szentelte. Phe- recydest egyáltalán nagyon sokan tartják Pythagoras tanítójának. így Diogenes Laértius Pherecydest és még Hermodamast vagy Jamblikus szerint Kreophylust, Ne- anthes még Anaximandert, Jamblikus Thalest, mások ismét Epimenidest úgyszintén Abarist Pythagoras tanítói, mesterei gyanánt említik. Mindez azonban nélkülözi a biztos történelmi alapot s igy egyszerűen a mondák körébe sorozható. Legfönnebb a Pherecydessel való 1) L. u. o. 388 1.
