Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
12 korszaknak vak előhírnöke, mely boldog korszak azonban a jövőben várta a maga teljében való létesítését. Habár azonban ily örvendetes haladás is vala minden téren észlelhető, mégis ama szebb jövőért küzdő s ép azért mozgalmas időkben sok minden volt, mi nemtetszést és aggodalmat idézett elő. A régi szigorú rend megszüntetése s az egyes pártok küzdelmei által sok virágzó város nyilvános élete és működése mély hanyatlásnak indult. A t'ékvesztett demokratikus szabadságot már nem korlátozhatta semmi s igy tett, a mint és a mit neki épen tetszett s nem egyszer a békés polgárok nyugalmának megzavarására. A tyrannok rémuralma, hatalmaskodása, mely néha jó eredményű is lehetett, mégis elviselhetetlen nyűg gyanánt nehezedett a szabadság eszméjéért élő görög népre s eme „jogbitorló kény uralom veszélye seholsem fenyegetőzött annyira, mint a gyarmatokban, a hol a tarkavegyületű lakosság mellett és a nagyon korán keletkező egyenlőtlenség miatt a pártliarez minden következményeivel együtt elkerülhetetlen volt.“1) S e tekintetben különösen Samos, Pythagoras szülővárosa szenvedett sokat a VI század második felében Polykrates kényuralma alatt. Eme bel- forrongások mellé még kiilveszély is járult. A lydiaiak s a nagy perzsa birodalom hatalmának és uralmának rohamos növekedtével a perzsák is már fenyegetőzni kezdtek s a VI század közepe után a kisázsiai görögöket a veszély teljes mérvben utói is érte. íme, ilyen vala ama korszak, mely Pythagoras t a eselekvés színpadára föllépni látta. S igazán, ily mozgalmas és forrongó időkben egy komoly és bölcs gondolkozásé és belátásé, hazájának s embertársainak legszentebb érdekeit szivén viselő s azokért nemcsak lel1) lj. Cnrtius, A görögök történ. II. 326 1, —
