Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
10 sülve, Görögország államai — egy néhány kivételével — köztársasági alkotmányt szerveznek. A kormány előre a nemesek kezébe .jutott s ezen kormányforma az aristokratia v. i. a jobbak uralkodása, „részint azért, mivel — mint Aristoteles mondja — abban a legjobb, a legkitűnőbb polgárok jutnak uralomra, — részint pedig azért, mivel azok, kik a nép felett uralkodnak, az állam s annak polgárai jóllétének biztosítását tűzték ki magoknak feladatul“-1), Önzés, pártoskodás és a népnek nyomása csakhamar megszüntették az aristokratiát s most maga a nép veszi kezébe a kormány gyeplőit s a democratiának, a népuralomnak veti meg alapját. Ez azonban nem létesülhetett a maga teljében, mert egyes nagyravágyók a né]) és nemesség közti versengéseket és súrlódásokat saját előnyökre kizsákmányolva, kezükbe ragadták az uralmat s ezek tyrannoknak neveztettek. „A tyrannismus — Aristoteles szerint — despotikus monarchia; egyetlenegynek uralma, saját maga hasznára irányulva, ki az egész polgársággal szemben úgy áll, mint a kényur rabszolgáival szemben“-2) A né]» mégis közönségesen pártolta őket, mivel inkább akarta egynek, mint számos előkelőknek nyomását tűrni. De vallási téren is nevezetes eredményeket jelezhetünk. Az Olympos halhatatlan istenei ellen, kik épen oly eszme-, akarat- és érzelemkörben mozognak, mint a halandó emberek, ugyanoly szenvedélyeknek alávet- vék s ebből kifolyólag épen oly, sőt akárhányszor még nagyobb bűnösök, mint ezek s kiknek uralmát a gyermekkorát élő görög nép megszokta és kedvelte, most már azonban az eszmék némi tisztultával, legalább is ősi alakjában, mint észellenes aberratiot s phantastikus agyrémet elméjéből kivetni törekedett, — harczra kell i) Aristotelis Politica I. 5. — 2) U. o,
