Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

9

I.

PYTHAGORAS FÖLLÉPTE ÉS ÉLETE SZÖVETKEZETÉNEK MEGALAPÍTÁSÁIG.

Nagy idők nagy férfiakat teremnek, tartja helyesen a tapasztalat. Ama korszak, melyben Pythagoras föllépett, mint Zeller megjegyzi, „a görög népre nézve a legkiilönnemiibb és legtermékenyebb tevékenység s a legbehatóbb és legáldásdúsabb haladás kora vala41.1) A VI. században érte el a hellen colonisatio tetőpontját. A göi’ögök igen korán kezdének őshazájukból kivándorolni, és alig mutathat fel a történelem népet a régi s újabb időkből, mely számához aránylag annyi telepet alapitott volna, mint a görög. Okát ennek részint a hellen törzsek költözködésében és politikai belforrongá- sában, részint e népnek hajózás és kereskedés iránti hajlamában s egyes államok túlnépesedésében kell keresnünk. S igy történt, hogy a VI. században a Krim

nyaitól le egész Alsó-Olaszországig és Sieiliáig, sőt a távoli Galliáig s el Hercules oszlopáig csaknem minden sziget és kikötő hellen városokkal vala beültetve, melyeknek majdnem mindenike kiváló jóllétnek, hatalomnak és gazdagságnak örvendett s a hellen eszméknek és műveltségnek rendületlen hirdetője és terjesztője vala. A merre a görögök mentek, magukkal vitték hazájukat.

De politikai és szellemi életökben is örvendetes haladás tapasztalható. A régi világnézlettel már-már szakítani kezd a szabad görög szellem nemes vívmánya • a reflexió s öntudatos hadjáratot indít a régi kor világa ellen. Politikai téren szabadságért s egyenlőségért, az emberiség eme két legmagasztosabb eszméjéért lelke1) L. Zeller, Vortr. n. Abhamll. 35 lap,