Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1888

A Döbrentei-codex nyelvi sajátságai,

A gyulafehérvári „Balthydneu?nbanu lévő könyvtárnak legbecsesebb darabja magyar nyelvészeti szempontból a Döbrentei codex. E nevet az Akadémia adta neki. Bö leírását adja Volf Gy. a „Nyelvemléktár“ XII-ik kötetének Előszavában, hol megemlíti, hogy Elekes János papnövendék „a Magyar Tudós Társaság számára lemásolta“ 1833-ban, számot ad továbbá egyes részeinek kiadásáról (V. lap), valamint azt is kifejezi, mit már Toldy is megjegyzett, hogy e codex „nyelvtudományi tekintetben egyik legbecsesebb régi emlékünk“ (XIV. lap).

Az én rövid ismertetésem czélja a több nyelvi sajátságok feltüntetése, mennyiben a terjedelmes könyv (eredetije 524, a Volf-kiadás 274 oldalra terjed) tanulmányozása ezt lehetségessé tette.

Itt megjegyzem, nem arra törekedtem, hogy minden ta'áiható szót felhozzak a hangtanban ugyanazon egy esetre, hanem inki'ob arra, hogy a lehetőségig minden sajátságot feljegyezzek, hiszen azok úgy is csaknem teljesen összevágnak hol egyik, hol másik codex sajátságaival. Azt is megemlítem, hogy itt-ott kellett oly dolgokat is érintenem, miket nyelvészek fölöslegeseknek találnak, de e munka e helyen nemcsak nyelvészeknek van szánva, azért szükségesnek láttam pár észrevételt az olvasók iránti figyelemből megtenni.

U