Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1888

Mássalhangzó betoldás. A nyelv gyakran alkalmazza ezt a segédeszközét is két hang közt lévő ür betöltésére. Ily szolgálatot tett a j ebben fij am, saí itt Imbre E codexben a mássalhangzó betoldás következő esetei ta­lálhatók : 1. A j két magánhangzó közt igen gyakori: hejaba 43, 268 stb. kijetlembe 53, hozjosag 54; bedugazoloje 55; viioz 84; ennejyek között 155; tejenditek 223; arvajol 224 (árvául); sidojol 244. 2. A h szóközépen: Faraho 123; szó végén zenth 7; molyh 151, tiztocsh 222 ; felötth 112 ; a tárgyragban és a végzet jelen tt jében is gyakori. Lásd : mássalh. megnyúlás. Ilyen a második személyit névmásban: the, thi igen gyakran: The világod 138; the sok helyt pl. 138. 3. k a második személyi névmás többes számában : tie­teket 128 ; tiktököt 152. 4. I. be kötve az gyolcsba/ 234. tanalesat gi. Ily betol­dás dialectusokban található pl. Csikban : mondva/e. h. mond­ja. Ilyen a bői teljesebb alakja: bölől 217, hol névutó gya­nánt szerepel: ü tereme bölől ki lépvén. Itt megemlítem a mai, utóbb eredeti alakját: uto/ban, hol az / még nem assi- milálódott. 5. A v többnyire a mai ú, ü tövű szavakban : hitővek 144 ; 191; zomorovak 160; zomorovan 271., úgyszintén a név és igeragozásról is megjegyzem, hogy a mainál sokkal több mássalhangzó, főleg j fordul elő, vagyis alakjai teljesebbek; erről a ragozás tárgyalásakor szólok részletesen. A niethatesisnek is egy pár esetével találkozunk; ezeket a szavak közt jegyzem meg, milyen pl. a 274. bartidra e. h. bratidra tgyzlolt 3. e/e^jyitett.

Next

/
Thumbnails
Contents