Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1887
pezi, hol a Maros a Bilak felé nagy kanyarulatot tesz s a mindinkább emelkedő szentimrei és vajasdi völgyekbe átmegy. M.-Szentimre környéke nem tartozik az e munkálatomba felvett területhez; de Vajasd környékét úgy mint az Alsó-Gáld, Mindszent, Benedek, Csáklya, Tibor s Krakkó körül elterülő völgynek és hegyeknek flórájának egynéhány egyedeit már ez újabb átdolgozásomba felvettem, mi által a kiszabott határt e munkálatom előnyére átléptem. A fennebb említett völgy magássága a Maros kanyarulatánál 226 méter. A szükebb értelemben vett északi határt a Bilak, Kerékdomb és Dumbráva hegységek és a sárdi völgy képezik, hol a gyulafehérvári völgy a feltönőbben emelkedő magyar-igeni völgybe megy át. A völgy e részben észak-nyugatfelé folytonosan emelkedést mutat; Így Borbándnál 226 métert, Kisfalud felett 245—248 métert, Sárd felé 248—256 métert. A nyugati határt a Dosu-Mamutu (Mamut) hegység képezi, melynek legmagasabb csúcsa 780 méterre emelkedik; ezen hegység számos kiágazásainak legalacsonyabb részein a gyulafehérvári szőlők terülnek el. A völgynek e része már jóval magasabb, mint a keleti és déli rész. Ha délről észak felé a méreteket tekintetbe vesszük, a következőket találjuk: a Rózsamál- szőlőnél 261 m., a Puskaporostorony őrtanyájánál 269 m., a második Puskaporostoronynál pedig 276 métert. A Gyulafehérvár körül elterülő völgy tehát, mint
