Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1887

15

nek délnyugati folytatása, mely Maros Portónál ugyan kissé szükebb, de nemsokára Alsó-Váradjánál ismét kitágul s alkotja azt a háromszögű területet, melyből a Sebes és a Maros völgyei ágaznak ki, a többi apró völgynyilás pedig, melyek legtöbbnyire keletnyugati fekvésüek, a poklosi és borbereki hegységek közé vezetnek. Ezen hosszan nyúló völgynek határai szükebb értelemben véve egyszersmind az itt leírandó növényzeti megfigyelések határvonalai is; tágabb értelemben hozzá vettem munkálatom ezen uj átdolgozásomban a szomszédos völgyeket és hegységeket is.

Gyulafehérvár völgyének déli része a Maros által határoltatik, azon helyen, a hol a völgy Szászsebes és Alvincz felé kitágul.

Növényzeti megfigyelésem határát e táj felé nyúló, tehát a Maros jobb partján elterülő lapály képezi, mely a marosportusi hidoszlop fejénél 2 15 méter, úgyszintén alább, délnyugat felé a poklosi pataknak a Marosba vágó torkolatánál 216 méter, délkelet felé a Limba és Maros-Csüged falvakkal szemben levő részén pedig már 218 méternyire emelkedik a tenger fölött.

Nem hagyható említés nélkül e völgynek azon lassú emelkedése is, melyet délről északfelé és keletről nyugat felé észlelhetni.

Keleten e völgyet egész hosszában a Maros határolja; a völgynek ezen része déltől észak felé a következő magasságokat mutatja: Soóspatak felé 217 m., Dombár felé 216 m., Táté felé 224, 225 és 227 métert.

A völgy északkeleti határát azon szükebb rész ké