Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

62

Alig értesült II. Gejza a nyugati hatalmak által Toulouse-ban tartott synodus határozatáról, a legnagyobb örömmel ragadta meg azonnal ezen reá és országa függetlenségének sértetlen megóvására annyira kedvező alkalmat, hogy ő is most már az egyházviszály kérdésében a nyugati hatalmakkal egyetértőleg fellépve és velük egy párthoz csatlakozva, III. Sándort nemcsak elvileg, hanem egyszersmind nyiltan is törvényes pápának ismerje el. II. Gejza ezt nem is késett VII. Lajos franczia királynak — kit, midőn szentföldre zarándoklása alkalmával csapatjaival hazánkon keresztülment, nemcsak kiváló vendégszeretettel fogadott, hanem egyszersmind arra is fölkért, hogy ujdonszíilött fiát a keresztvíz alá tartsa1) — tudomására- hozni azon ígérete kíséretében, hogy, ha a toulousei synodus határozata következtében a nyugati hatalmakra megneheztelt Frigyes császár Lajos országát haddal támadná meg, ő is ez esetben készörömest fog, mint szövetséges, VII. Lajos oltalmára sietni és ellenséges csapatjaival a német birodalom területére betörni.

II. Gejzának VII. Lajos franczia királyhoz intézett levele igy hangzik: „Minthogy barátságod és testvéri indulatod felől biztos vagyok, hű szolgámat, Osbertet, küldöm hozzád; nagyobb tekintélyű egyént szerettem volna ugyan követül küldeni, de az út nagyon veszélyes. Hisz jól tudod, hogy a német császár, szakadás támadván az egyházban, saját pápát választott magának és ezt a szent atyák határozatai ellenére is oltalma alá

Alexandrum pápám in Pastorem cum omni regno Franciáé suscepit. Cuius rei fama circumquaque regiones pervolante, Constantinopolitanus et Hispa- nus imperatores, rex Angliáé, rex Hierosolymitanus, rex Siciline, rex Hungáriáé omnesque reges Christianorum sequentes Ludovici regis exemplum, cum debita reverentia susceperunt eundem."

*) Ihuróczy Chronic. II. 66. „Compaternitatis vinculo regi Geisa so- ciatur. “