Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
61 tani. Nagy ellenmondásba jöttek azonban mind III.Sándor pápa, mind Frigyes császár önmagukkal, midőn követeik által magukat a synoduson képviseltették.1) Ebből kitűnt, hogy sem a császár korlátlan hatalmának elmélete, sem a pápa minden világi tekintetek fölötti magasztosságának tana nem állják ki a tűzpróbát. A toulousei synodus eredménye az lett, hogy mind Franczia-, mind Angolország királyaikkal együtt III. Sándor pápa párthívei lettek, őt törvényes pápának elismerték, Victor ellenpápát pedig egyszerűen elvetették.2) A synodus ezen határozata azonban a két ország határait messze túlszárnyalta és III. Sándor pápa ügyére nézve nem remélt fordulat szülőanyja lett. Ugyanis eltekintve attól, hogy a toulousei synodus ezen határozata a császárra nézve nagy politikai vereség volt. a két nyugati hatalom példáját követte hihetetlen rövid idő alatt Spanyolország, Irland és Norvégia3) és a mi minket mindenek fölött érdekel, hazánk, Magyarország is.4) *) *) Arnulfus Lexöviensis Cardinatíbus Romanis, Watterichnél i. m. II. köt. 510. I. 2) Gerhohus Reicherspergensis „(le investigatione Antichristi“, Watterichnél i. m II. köt. 509. 1. „in occiduis partibus regno videlicet Franciáé, civitate Tolosa, celebratum est concilium .... Illic sano utriusque partis defensoribus sufficicnter auditis, eidem concilio tandem in Alexandrám com- placuit, Octavianus verő, qni et Victor, ab universo concilio cum suis prin- cipalibus defensoribus excommunicatus est.“ — Fastradus Claraevallensü Abbas Omnibono Episc. Veronensi, Watterichnél i. m. II. köt. 512 1. „Com- muni itaque consilio praedictornm regum (se. Ludovici et Henrici) et totius ipsorum ecclesiae reprobatus est schismaticus Octavianus. susceptus Alexander Papa et logati eius condigno honore et reverentia.“ — Lásd továbbá Robertina de Monte, Watterichnél i. m. II. köt. 510. 1. és Guilehn. Neubrigens, Watterichnél i. m. II. köt. 512. 1. s) Arnulfus Lexöviensis Cardin. Romanis., Watterich i. m. II. köt; 510. 1. „Quia igitur de arbitrio regis Anglorum tota causa pendebat, exaudiendus erat potius, quam severitatis alicuius austeritate terrendus, de cirius simplici favore in momento Francorum, Anglorum, Hispániáé, Hiberniae et novissi- me etiam Norvégiáé regna cepistis.“ 4) Contin. Sangerm., Pertznél i, m. XXVI. köt. 152. 1. „Ludovicus rex
