Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
60 kább Victor pártjához látszott hajolni, de más részről j fontos okai voltak magát a császár politikájának további dédelgetésétől visszavonni. Papsága ugyanis egy részről naponként fényesebb tanújelét adta III. Sándor pápa iránti vonzalmának, más részről pedig jól tudta II. Henrik, hogy azon esetben, ha a császár egyházpolitikáját magáévá teszi, egyszersmind a császár általános politikája előtt is meg kell hajolnia. Ily körülmények között II. Henrik az egyházviszályban a halogatás és vonakodáshoz folyamodott; őt pedig a fenjelzett ok miatt követte VII. Lajos franczia király is. Az egyházszakadás megszüntetésének ügyében ugyan Londonban,1) Neuf- Marehé és Beauwais-ban2) a nyugati hatalmak tartottak synodust, de minden eredmény nélkül és hónapok teltek el a nélkül, hogy valamelyik a kettő közűi az egyház- viszálylyal szemben határozott állást foglalt volna el. ügy látszott azonban, hogy ezen ingadozással szakítani akarnak, midőn 1160. őszén Toulouse-ban a két nyugoti hatalom egyházfejei synodusra gyűltek össze.3) A toulousei synodus előre kimondta, hogy a kitört egyházi viszálylyal szemben nem akar mint biró fellépni, sem magának, mint a paviai zsinat, egyetemes jelleget tulajdoni- *) *) Ioannes Saresberiensis ad Randulfitm de Serris, Watterichnél i. m. II. köt. 499. 1. „Licet Dominus Cantuariensis languore gravissimo teneatur, huius tarnen necessitate verbi convocatis episcopis et clero totius regni, Londinnm propérat. ut fratrum convocato concilío, quid facto opus sit, Domino regi consulenti significet.“ 2) Robertus de Monte, Watterichnél i. m. II. köt. 505. 1. „Mense Iulio (1160) Henricns rex Anglorum congregavit omnes episcopos Normanniae et abbates et barones apud Novum-Mercatum (Neuf-Marché) et Ludovicus rex Francorum adunavit suos Belvaci (Beauwais). Ibi tractatum est de receptioné Papae Alexandri et refutatione Vict.oris . . .“ s) Arnulfus Lexoviensis Cardinalibus Romanis, Watterichnél i. m. II. köt. 510. 1. „Convenerunt siquidem Tolosae éx mandato regum venerabiles de regno utriusqe personae, ut de Romani Pontificis susceptione tractarent, de quo nihil adhuc publice fuerat constitutum.“
