Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
54 Az esztergomi érsek levelét nemsokára magának II. Gejzának ugyancsak a salzburgi érsekhez intézett levele követte, mely — mint Katona nagyon helyesen megjegyzi1) — nemcsak II. Gejza szelíd mérsékletéről tesz fényes bizonyságot, a mennyiben a nála gyengébb ellenfelei támadásainak megtorlására nem nyúl azonnal fegyverhez, hanem előbb békés úton igyekszik őket visszavonulásra birni; hanem egyszersmind megerősíti a Bánffy Lukács levelében foglalt azon állítást is, mely szerint II. Gejza III. Sándor pápa pártjának meg van nyerve. Ugyanis, ha II. Gejza legkisebb vonzalmat is érzett volna az ellenpápa, IV. Victor iránt, bizonyára nem hivta volna föl a salzburgi érseket, III. Sándor ügyének Németországban legfőbb apostolát és legnagyobb harczosát, hogy a már elődeik között fennállott barátságot újítsák meg. II. Gejzának a salzburgi érsekhez intézett levele igy hangzik: qualiscunquc“ szavaira hivatkozva, azon nézetben van. hogy c levél 1158-ban íratott. Azonban Knauz nézetét nem fogadhatjuk el; hisz e levél tartalma világosan elárulja, hogy az az egyházszakadás kitörése, tehát 1159. szept. hava után Íratott. Minthogy azonban a Knauz által 1158. évből közölt két okmány 'hitelességének kétségbevonására legkisebb okunk sincs, nem marad egyéb hátra, mint a levél „vocatus electus“ idézett szavait Bánffy Lukácsnak a salzburgi érsekkel szemben tanúsított alázatossága kifejezésének tekintenünk. Julius Hannenheim „Ungarn unter Béla II. und Geisa II. in seinen Beziehungen zu Deutschland“ {Hermannstadt 1884.) czirnii értekezésében ezen általam gyanított okon kivől még megjegyzi, hogy az érsek azért is élhetett levelében a „választott“ czimmel, mert lehet, hogy nem akarta magát addig érseknek nevezni, mig III. Sándor pápa öt méltóságában meg nem erősíti. Hannenheim ezen állításával elárulja, hogy az egyházjogtan előtte teljesen ismeretlen. Hisz az egyszer kinevezett vagy megválasztott, megerősített és fölszentelt főpapnak az újonnan megválasztott pápa részéről újabb megerősítésre legkisebb szüksége sincs. — Mivel Eberhard salzburgi érsek, csak a paviai zsinat után lépett föl Sándor pápa ügyének elő- harezosaként, nagyon valószínű, hogy e levél a zsinat lefolyása után, tehát 1160-ban, és pedig, mivel Lukács érsek ebben azzal dicsekszik, hogy II. Clejzát III. Sándor pápa ügyének megnyerte, az általam alább közlendő másik két levél előtt Íratott. Hogy Hansiz i. m. és utána Fejér i. m. miért teszik e levél keltezését 1161-re, annak okát legkevésbbé sem látom át. *) Katona i. m. III. köt. 731 lap.
