Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
T 4 több kötetet számláló egyetemes történeti művekben és jelesebb hazai történészeink nagyobb szabású dolgozataiban is II. Gejza történetének e része oly mostoha tárgyalásra talált, hogy az egy Katona Istvánt kivéve x) Horváth M., Szalay L., Bocsor L, Engel, Pray, Lányi stb. vagy teljesen hallgatnak e tárgyról, vagy csak alig érintik s a mit pár sorban elmondanak, abban a külföldi némely hamis vagy teljesen meg nem bizható források adatait szolgailag követik és igy tévest fogadva el, valótlant is állítanak. Az ily irányú dolgozatokat ugyan az anyag szétszórtsága nehézzé teszi, de az annak egyszersmind értéket is tulajdonit. Akárhány esetben ugyanis a gyűjtés közben talált új adat részint az egésznek nagyobb világosságot kölcsönöz, részint az eddig meggyőződéssé vált nézet megdöntésére vezet. A használt források természeténél fogva különösen jelen esetben áll ez. Ugyanis a források túlnyomó számát levelek képezik, melyek oly mozgalmas időben, ezen inkább szelleminek nevezhető harczban, nem hiányozhattak; de melyek csak a külföldi forrásművekben valának fellelhetők. Ezen levelek, melyekben a szereplő személyek gondolataikat és terveiket, vagy az ügy állását leleplezik, vagy igen gyakran elfödik, gazdag közvetlen forrás birtokába juttatnak ugyan bennünket; de akárhány esetben a kutató munkáját szerfölött meg is nehezítik. Sok, előttünk teljesen ismeretlen körülményt, ugyanis mellőznünk kell. mert annak ismeretét a levéliró a czimzettről feltételezi, eltekintve azon mindegyre felmerülő még nagyobb nehézségtől, melyet a reánk maradt levelek keltezésének meghatározása szül. Legtöbb ily esetben, ha az előadásnak kizárólag csak a fennma>) Katona Stepli. „História Critica Regum Hungáriáé“ Pest. 1790.
