Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

5

radt levélre kell támaszkodnia, alig sikerűi a clironolo- giai rendnek bárcsak kielégítő visszaállítása is.

Az említett levelek után legfőbb útmutatóul szolgáltak jelen értekezésem összeállításánál az egykorú irólc feljegyzései; azonban ezek is a nagy terjedelmű német birodalom történetének előadásán ki vű 1 Magyarországról vagy teljesen hallgatnak, vagy az ott lefolyt eseményeket csak futólag érintik. Mindazonáltal a következő forrásgyűjtemények: Tengnagel Seb. „Vetera Monmnenta contra schismaticos“ Ingolstadt 1612., továbbá Pertz György Henrik „Monumenta Germaniae Historica“ Hannover 1832., és végül Watterich I. M. „Romanonun Pon- tificum Vitae ab aequalibus conscriptae“ Lipcse 1862., becses adatokat szolgáltattak szerény értekezésem megírásához. Hazai krónikáinkban források után hasztalan kutattam.

BEVEZETÉS.

„Miként az egyének, úgy a népek állapotában is, legalább ideig-óráig, elgyöngülést és lankadást okoznak a válságok. Ily válság állott be Szent-István alatt, midőn nemzetünket Európával kiengesztelte, megbékítette. Nemzeti jellemünk ruganyosságára lankasztólag hatott azon átalakítás, melyen az első magyar király, a nemzet apostola, alattvalóit a keresztény vallás behozatala és az európai civilisatio meghonosítása által keresztülvezette.“1) De lehet-e ezen csodálkozni? Hisz a magyar nemzet most arra lett útalva, hogy összes eddigi társadalmi és erkölcsi eszméivel szakítson és előtte eddig tel*) Horvát Mihály, Magyarország története I. kötet 318. lap.