Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
42 Az egykorúak Ítéletének illustrálására csak két tekintélyes író nyilatkozatára hivatkozom. Arnulf lisieuxi püspök a paviai zsinat hivatalos iratáról igy ir: „Továbbá azok, kiket részint a szükség, részint hajlamuk a sza- kadárhoz (Victorhoz) fűzött, a hazugság és káromlás sym- bolumát állították össze, hogy az összehalmozott sokaság szavazatával látszassanak tündökölni, mire az igazságnál fogva szert nem tehettek. Ezen irat tehát, ha esetleg szi- ned elé kerül, tudd meg és légy elkészülve, hogy az hemzseg a hazugságtól.11 Azután pedig igy folytatja: „Tudom, hogy erősebb érvekkel és több észszel rendelkezel, semhogy a paviai conciliabulumnak csak valami csekély fontosságot is tulajdonítanál.“1) De míg ezen püspök csak általánosságban festi a paviai zsinat hivatalos iratát, addig a szintén egykorú Salisbury János a zsinati iratra tett minden egyes észrevételét bebizonyítani sem késik. 0 igy nyilatkozik: „Áttérek a synodus határozatainak egészen új és hallatlan aláírásaira. Püspökök hiányában azok helyettesei Írták azokat alá. A püspöki székek kiváló tekintélyét olyanok igényelték ott, kik vagy meg sem választattak, vagy megválasztatásuk elejtetett. Rajnak!, a császár cancellárja, például kölni érsekként szerepelt, pedig mindenki tudja, hogy megválasztatását Istenben boldogult Hadrián pápa megsemmisítette. Ha püspökség után áhítozik, nem értem, miért nem szentelteti fel magát, ha csak nem fél az őt fenyegető romlástól ? Planderada Guidó gróf (a zsinati határozatok aláirásá- nál) a ravennai érsek szerepét játszotta, pedig még fia, a különben derék ifjú, sem szerepelhet mint érsek, mert megválasztatása elejtetett. Ki előtt nem tűnnek fel ezek nevetségesnek? Inkább színpadi jelenet, mint tiszteletreméltó zsinat képe ez! Országok és tartományok nagy — ‘) Arnulfus Lexoviensis, Watterrichnél i. m. II. köt. 510. 1.
