Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
41 különben császárpárti egyházférfiú megjegyzésének igazságáról fényesen tanúskodik továbbá az angol királynak az égyházviszálylyal szemben kezdettől fogva tanúsított magatartása, melyről szólani alább szerencsém leend és azon fogadtatás, melyben ő Victor követeit részesítette,1) Henrik berchtesgadeni prépost a salzburgi érseknek küldött levelében megjegyzi, hogy Pelegrin aquileai pa- triarcha, a passaui, regensburgi és bambergi püspökök csak azon határozottan kiteendő záradékkal Írták alá a paviai zsinat határozatait, ha az összes keresztény egyház is azokat kötelezőknek fogja elismerni.2) És ime van-e ezen záradéknak a zsinat hivatalos iratában legkisebb nyoma? Ha már a reánk maradt kevés adatból is a zsinat ezen eddig oly nagy fontosságúnak tartott iratában any- nyi ellenmondást és téves állítást sikerűit kiderítenünk, tarthatjuk-e az abban közölt adatokat történetileg elfogadhatóknak? Nem kell-e inkább elismernünk azon egykorúnk megjegyzésének helyességét, kik a paviai zsinatot, hivatalos határozataival és irataival együtt, teljesen elitéi tők ? Arnulfus Lexoviensis Episcopis Angliáé, Watterichnél i. m. II. köt. 504. 1. „Quae tarnen super hoc ipsius ab initio voluntas exstiterit, multis declaravit indiciia ct expressit: quoniam patris Alexandri nuncios et litteras cum reverentia semper excepit et gratia, nulluraque se alium susceptuvuin adhibita saepo coram omnibus adseveratione praedixit; porro litteras Octa- viani oblatas remiit manu regia velut immundum aliquid sordidumque con- tingere, séd in contemptum eius ligneae tabellae, quam ipse de pulvere su- stulit, manibus offerentis impositas ipse statim coram nuntio post dorsum suum, quam sublimius potnit, risu multitudinis quae aderat prosequente; proiecit. “ Lásd továbbá : Epist. Alexandri Papae ad Arnulf um Lexoviensem Episc., Watterichnél i. ni. II. köt. 490. 1. 2) Epist. Henric. Praepos. Berchtesgaden ad Eberh. Salisb., Rahewinnél i. m. II. 82. fej.: „Dominus verő Patriarcha et quidam alii, salva in poste- rum Catholicae Ecclesiae censura, propter memoratas Imperii necessitates obedierunt .... Domini Rabenbergensis et Ratisbonensis Patriarcham sunt imitati“.
